Üzlet és utazás

San Francisco utcáin

2017. november 01. - dallos.zoltan

Szinte órára pontosan 2 hete landoltunk Budapesten a 12 napos San Francisco-i körútról hazafelé jövet… Az Air Berlin szép lassan bezárja a boltot, de szerencsére minket azért még hazahozott. Az elmúlt két hét elég volt ahhoz, hogy rendszerezzük az emlékeket, gondolatokat, videókat, képeket… Készült összesen 13 videó, 80 percben, a hangulatot ennél jobban átadni nem igazán lehet: https://goo.gl/k9Zz5A

 

Ezért ez a poszt legyen inkább egy összefoglaló, valamint szóljon a videókból kimaradt történetekről… A történet valamikor augusztus végén kezdődik, egy kellemes késő nyári vasárnap délután. Éppen a másnapi munkákra készülök, próbálom átgondolni a következő heti teendőimet. Totális nyugalom van, a pulzusomat maximum az erős pörkölésü délutáni kávé billenthetné ki a nyugalmi állapotából. Majd jön a riasztás, kis piros ikon a Facebook felső sorában, értesítés új error-fare repülőjegyről, az Air Canada valamit nagyon elb.szott, ugyanis 20-25%-os árakon lehet repülőjegyeket foglalni…

 

Egyetlen olyan barátom van, akiről biztosan tudom, hogy egy ilyen helyzetben 10 percen belül tud dönteni… Telefon kicseng, és pár mp-en belül már vonalban vagyunk…
– hallod… ülsz?
– igen, miért?
 San Francisco, New York, és még csomo helyszin 50.000 Ft, odavissza…
– oké, menjünk :)

aircanada-wifi-1-764x512.jpg

Nagyjából ennyi volt a döntést meghozni, nem csalódtam Lóránt barátomban (www.kovacslorant.hu), ugyhogy 10 perccel később már le is foglaltuk a jegyünket Berlinből Torontón keresztül San Franciscoba, oda-vissza kevesebb, mint 200 USD-ért… Ezek az hibás árazású (un. error-fare) jegyeknek több oka is lehet a normál akciókon kivül, ebben az esetben az üzemanyag-felárat felejtették el felszámolni, és így a normál jegy árának kb 20%-ért tudtunk foglalni… Ilyen esetben mindig bizonytalan, hogy a légitársaság hogy dönt, ugyanis joga van ahhoz, hogy az aránytalanul nagy érték-eltérés miatt elutasítsa a foglalásokat, azonban ilyen esetekben többet bukna a hirnevük romlása miatt, ezért jellemzően be szokták nyelni a veszteséget… Ugyanezen akció keretén belül, ugyanennyiért fogunk utazni januárban Kubába is… bocsi

 

A lényeg, hogy 1-2 héttel később jött a hír, hogy a légitársaság hivatalosan is jóváhagyta a jegyeket, ugyhogy elkezdtük komolyabban tervezni az utat. Szállást csak az utolsó pillanatban foglaltunk, de erről majd később… nézzük meg a beutazási feltételeket előbb az USA-ba és Kanadába: mindkét ország vizum mentes, azonban kell egy elektronikus regisztráció (USA – ESTA, Kanada – ETA), mindkettő egy elektronikus formanyomtatvány, Amerikába az ESTA 14 USD-be kerül, Kanadába az ETA 7 kanadai dollárba, mintkettő 2 évig érvényes:

 

 

Minden OK. Berlin TXL reptérről indult a gépünk (nem oda mennek a fapadosok, hanem a Berlin Schönefeldre), ezért úgy döntöttünk hogy inkább kicsit drágábban, de az AirBerlint választjuk, ami arra a reptérre visz minket ami nekünk kell.. Korán reggel, 3:40-es ébredés, a 6:30-as géppel repülés, 8kor már kint kávézunk, és ezután volt egy teljes 8 órás munkanapunk Berlinben – az utolsó amit a hazai időzónában le tudtunk könnyedén dolgozni… A check-in simán ment, a gépünk magyar idő szerint délután 15:40-kor indult, és Torontoba értünk bő 9 órával később… Itt már kezdünk fáradni, az életet a videózás tartja bennünk, de szerencsére az USA beléptetést már Torontóbanmegcsinálták 5 perc alatt, ugyhogy a tudat h nem kell majd 2 órát állni a belépésnél, az felemelő… a második gépünk (Toronto » San Francisco) kb 1 órás késés után indul el, ez is üres, azonban alvás helyett inkább az aznapi videót vágom meg. Igy alvás nélkül helyi idő szerint hajnal 1-kor, (magyar idő szerint másnap 10:00), az indulás után 30 órával meg is érkeztünk a San Francisco-i reptérre.

22459101_10155187498591025_1919135570337123273_o.jpg

Gyorsan realizáltuk, hogy a BART (helyi metró/HÉV) utolsó kocsija az már éjfél előtt elment, az utolsó busz pedig olyan 10 perccel az orrunk előtt. Mivel az első napi szállásunkkal volt egy kis kavarodás, ezért úgy döntöttünk, hogy 30 óra utazás után maradunk a reptéren, megkerestük az egyetlen éjjel-nappali kávézót a T1 terminálon, és miután átlendültünk a holtponton dolgoztunk reggel 6ig, elvégre is ekkor volt munkaidő itthon :) Az idő egészen gyorsan telt, majd napfelkelte után elindultunk befelé a városba…

 

Reggeli után a cuccokat leraktuk a szálláson, és alvás nélkül megindultunk a városba. Az első napra baseball, a második napra amerikai foci meccsre volt jegyünk, ha már ott vagyunk, érezzük át a helyi feelinget. A 42.000 fős stadion, az AT&T park, a San Francisco Giants Baseball csapat főhadiszállása ugyan nem volt félig se tele szurkolókkal, de ennek ellenére élmény volt belelátni a hangulatba… Férfiak, nők, idősek és fiatalok egyaránt ott ülnek és szurkolnak a kedvenc csapatuknak. Egy dolog biztos, amihez értenek az amerikaiak, az a szórakoztatás! a SHOW: a vattacukor árusok, a kabalafigurának öltözött emberek, az ajándéktárgyak szórása ágyúval a közönség sorai közé, az óriáskivetítők, és az amerikai himnusz, amitől jó értelemben a kirázott a hideg párszor…

img_1679.JPG

A következő meghatározó élmény az a Tech-Óriások látogatása volt (Facebook, Google és Apple)… Ezek közül a Google központja volt a leg “nyitottabb”, összesen kb 1 órát kolbászoltunk az irodák közötti sétányon, de ez idő alatt 3-an jöttek oda hozzánk az ötletükkel :) éppen valami konferencián, versenyen, előadáson vettek részt… Hihetetlen volt a tudat, hogy a Google alapítói ott ülnek valamelyik irodában körülöttünk, és amiket eddig csak ikonok formájában láttunk, a Google Maps, az Adwords és a Youtube, az ott 1-1 irodaház formájában manifesztálódik. A helyi “játszótéren” az android korábbi verzióinak figurái állnak, KitKat, Oreo, Gingerbread, Lollipop, és a többiek

 

Minden napra próbáltunk valamilyen meghatározó kalandot szervezni. Még az indulás előtt kitaláltam a programot szombatra, átrepültünk egy kisrepülővel a 200km-re fekvő Mercednevű városkába.. igazából semmi nem volt ott, dehát tudjuk, hogy “az út, ami számít, nem a végcél”  ráadásul a repülő annyira olcsó volt (kb 30 USD odavissza), hogy a helyi szállással együtt szinte olcsóbb volt mint 1 éjszaka SF belvárosában, és emellett kicsit beleszagoltunk a vidéki levegőbe is. Egy 100.000 fős kisvárost is 3 sávos autóutak szelik ketté mindenhol. Az autózás az itt nem luxus, hanem szükséges. Ha valami 3 sarokra van, az valójában minimum fél óra séta  Óriási parkolók, telepakolt bevásárlókocsik, kizárólag franchise üzletláncok, és többnyire elhízott emberek… Ami feltűnik, hogy minden üzletben, szupermarketben a pénztárnál megkérdezik, hogy minden rendben volt-e? Ha ennek az instant elégedettség-mérésnek van tétje, és esetleges következménye, akkor nagyon jól csinálják, hiszen az elégedett vásárlók fognak visszatérni, rájuk tudnak üzletet építeni.

Másnap reggel korai futás, egészségtelen reggeli (karamellás banános tejszinhabos amerikai palacsinta..brrrrrr ), majd indulás vissza a reptérre. A reptéren összesen 3 ember volt, mi ketten és az autókölcsönzős mókus. 1 szűk órával az indulás előtt már kint voltunk, de ez korainak bizonyult, mondta az ember, hogy a biztonsági személyzet még ebédel, majd fél óra múlva érnek vissza    A biztonsági átvilágítás ennek megfelelően jó hangulatban telt, és 1 órával később már vissza is értünk Oakland-be (San Franciscoval szemben az öböl túl oldalán), ahol ezt a délutánt töltöttük.

 

 

Szállásokkal kapcsolatban pár gondolat… Véleményem szerint mindennek megvan a szépsége, előnye és hátránya. Nem elsősorban az ár miatt döntöttünk a hostel és AirBNBmellett, hanem mert a hotel teljesen személytelen, és az alváson kivül másra nem igazán használható… A Hostel jó választás a közösségi élet és közösségi terek miatt. Ott mindig történik valami, tele van élettel, a helyiek mindenben segítenek, és esténként nem tud unatkozni az ember. Viszont ha nem saját szobánk van, akkor zavaró lehet hogy azt sem tudjuk ki fekszik éppen a szomszéd ágyban. Az AirBNB-n foglalt lakások/szobák pedig megint más történet.. Az út második felében minden nap máshol szálltunk meg AirBNB-n keresztül. Merced-ben egy nagyon high-tech házban béreltünk egy szobát, kóddal nyíló bejárati ajtó, ultra-modern berendezések, biliárd szoba, óriás nappali. Annak ellenére hogy a város szélén volt, maximálisan elégedettek voltunk, jó ár-érték arányú döntés volt. Oaklandben a szállás már nem volt ennyire fényes, a házigazdának annyira a macskája volt a középpontban, hogy ez enyhén szólva meghatározta a közösségi terekben való mozgást, igy nem volt sok kedvünk a lakásban lenni, pedig gyönyörü terasz nyilt a lakásból, mókusok szaladgáltak a fán, de az összkép emiatt nem volt komfortos. Majd a hétfői túránk végén Vallejo-ban pedig megintcsak nagyon pozitiv élmény volt az AirBNB-n szobát bérelni, egy kedves idős hölgy fogadott minket, mindent tudtunk használni, élhető nappali és konyha, reggeli kávé és zabpehely kikészítve, egyértelmű szabályok… Gyakorlatilag bár fizetünk érte, de vendégségben vagyunk valakinél, ezért mindenféle emberrel és szituációval találkozunk… de pont ettől szép, hogy a helyiekkel lehet beszélgetni, ismerkedni, tapasztalatot szerezni. (ha még nem foglaltál szállást AirBNB-n, akkor az első foglalásból kapsz 33 EUR kedvezményt, ha ezen a linken regisztrálsz: www.airbnb.hu/c/zoltand151 )

A hétfői napunk autózással telt, béreltünk egy Chevrolet Camaro-t 1 napra. Ahogy fentebb írtam itt az autó nem luxus, hanem közlekedési eszköz, a benzin kevesebb, mint fele annyiba kerül, mint itthon, az autónak nincs igazán értéke. Egy egész napos kabriózás, biztosítással, majdnem egy teli tank elégetésével, és a Golden Gate híd-dijjal együtt kevesebb, mint 100 dollárba került, ami nevetségesen olcsó az itthoni árak függvényében. Bejártuk San Francisco méltán híres utcáit, megnéztük a klasszikus amerikai házakat, felmentünk a Twin Peaks-re, legurultunk a legmeredekebb utcán, a Lombard streeten, és átsuhantunk a Golden Gate hídon  ezt követően a csendes óceán partján ittuk meg a délutáni kávét, estére pedig Napa Valley-be értünk, ami Californiának a méltán híres borvidéke. Az autót a TURO nevű applikáción keresztül béreltük, ami kint az autóbérlés AirBNB-je. Bérelsz egy autót, megadják a cimet, odamész, körbefotózod, feltöltöd a képeket az app-ba, távolról kinyitja a tulajdonos az autót, kulcs bent, és te boldogan autókázol egy napot… Modern, gyors, és a kinti Credit rendszernek köszönhetően megbízható. Ha épp Amerikába tervezel menni, érdemes kipróbálni, az első foglalásból 25 dollár kedvezményt kapsz, ha ezzel a kóddal regisztrálsz: https://turo.com/c/zoltand6

Az autózás után visszatértünk San Francisco-ba, az utolsó nap már munkával telt, és készültünk a hazaútra. Szerda este indulás, csütörtök egész nap Torontóban telt, mert volt egy 17 órás átszállásunk. Ami másnak kényelmetlenség, az nekem lehetőség. Így belefért egy egész napos városnézés, megnéztem a régi városrészt, az Ontario tó partját, a St. Lawrence piacteret és felmentem 345 méter magasba a TV toronyba. Este tovább, majd minimális alvással péntek délután megérkeztünk Berlinbe, szombat városnézés, csokimúzeum, Ampelmann, Checkpoint Charlie, késő este pedig hazaérkezés Budapestre…

 

Egy biztos: a mondás igaz, az utazás az egyetlen olyan dolog, amire költünk, mégis gazdagabbá tesz. Rengeteg élmény volt ebben a 12 napban, és mindez annyiba került, mint egy 1 hetes belföldi wellness üdülés.. A tanulság, hogy az utazás inkább rugalmasság, mint pénz kérdése, ha el tudjuk engedni a hétköznap megszokott kényelmet, akkor rengeteg élmény vár minket a nagyvilágban…

A bejegyzés trackback címe:

https://uzlet-utazas.blog.hu/api/trackback/id/tr6313119680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása